Van egy nagyon kedves antikvárius helyem, ahonnan a lakásomat berendeztem. Sűrűn járok oda, mert nagyon szeretem a kínálatukat. A tulajdonos egy idős bácsi, aki persze ebből él, de nem csak nyerészkedés céljából csinálja, hanem tényleg értékeli a régmúlt kincseinek szépségét, és ebből adódóan szívvel lélekkel csinálja, és ennek megfelelően szerzi be az árukészletét.
Nagyon szeretek bejárni oda, van egy meghitt, de mégis komoly hangulata a helynek, az ember úgy közlekedik bent, mint ha minden pillanatban attól félne, hogy valamiben kárt tehet. Pedig ezek a bútorok alapvetően nem is olyan drágák, inkább a szépségük okozza ezt a tekintélyparancsoló hatást.
Van, hogy nem is vásárlási szándékkal, csak egyszerűen nézelődni és ezt a hangulatot átélni megyek be oda. Mindig szívesen fogadnak, így jól érzem magam bent, ha van egy üres órám, inkább itt töltöm el, mint valami plázában kóborolva.