Imádom a régiségeket, mindent szeretek, ami az ötvenes évek előttről származik. Rengeteg kiállításra és aukcióra mentem már el, és nagyon sok pénzt hagytam ott mindenféle ereklyére, amely persze csak nekem okoz örömet, hiszen a családom ezt egy nagyon furcsa hóbortnak tartja, arról nem beszélve, hogy elképesztően drágának is. Mondjuk, ez utóbbiban van némi igazság, hiszen lassan egy ház ára van már különböző antikvitásokban, amelyek lehet nem is lesznek olyan értékesek a következő generáció számár már, mint amennyire értékesek voltak számomra.
Ha veszek valami régiséget, mindig megpróbálom kideríteni a történetét. Számomra sokkal többet ér egy tárgy, ha valamilyen emléket hordoz, ha ragaszkodik hozzá, vagy bármilyen furcsa tárgy, vagy szerelem, vagy bármi, ami befolyásolhatja a történelmet, még ha csak meghatározó volt is egy család életében. Persze én is eladom időről időre a szeretett régiségeket, mert lassan elfogy a helyem a kincseim tárolására. Sajnos a feleségemmel nem értünk egyet a lakás berendezésében, hiszen ő a modern, minimál stílust szereti, én pedig a régebbi, polgári berendezést. Mivel azonban a takarítás nagy részét ő végzi, én a garázsba szorultam, ahol sikerült egy egész szentélyt kialakítanom a kincseim segítségével. Eddig különböző kisebb tárgyakat vásároltam, mint például szobrokat, festményeket, vagy hasonlót, de most egy nagyobb fába vágtam a fejszémet.
szerzői jog © 2025 Antik Enteriőr Személyes Blog || minden jog fenntartva! || Adatvédelmi politika
