Manapság szerencsére már nincsenek olyan merev szabályok, mint régen. Mind az életvitelben, mind a divatban, de még a lakberendezésben is eltűntek a korlátok, már bármit össze lehet párosítani bármivel. Régebben az építészeknek és a lakberendezőknek tartaniuk kellett magukat egy adott stílushoz. A megrendelő elmondta az elképzeléseit a házával kapcsolatban, például hogy klasszicista, vagy éppen szecessziós hangulatú otthonra vágyik, a szakemberek pedig megakották mindezt. Persze a tulajdonos sem választhatott akármit, mert minden kornak megvolt az akkor éppen jellemző stílusa, amitől a jó nevű és híres építészek nem feltétlen szerettek eltérni. Arról nem is beszélve, hogy a város is beleszólhatott abba, hogy hogy nézzen ki az ember háza: Illenie kellett a város képébe, nem szabadott, hogy túlságosan is elüssön attól.
A korábbi évtizedekben és évszázadokban szintén fontosnak tartották azt, hogy a ház külseje legyen összhangban a belsejével. Össze kellett hangolni a stílusokat, hogy a külső és a belső enteriőr között ne legyenek túl nagy eltérések. Noha manapság a legtöbb ember még mindig ennek a híve, azért lehet látni sok olyan házat, ami kívülről teljesen mást mutat, mint belülről. Vegyük például a szüleim családi házát. Anyu és apu világ életükben rajongtak az antik dolgokért, magát a házat is ebben a stílusban rendezték be. Egész gyerekkoromban úgy éreztem magam, mintha egy múzeumban laknék. Ez néha jó volt, mert mégiscsak menő dolognak tartottam azt, hogy ilyen különleges a házunk, viszont sokszor zsörtölődtem miatta, hogy mindenre vigyáznom kell, mert régi és értékes. Szerencsére velem azért kötöttek némi kompromisszumot, mivel a saját szobámat úgy rendeztem be, ahogy csak szerettem volna. Erős volt a kontraszt az egész ház és az én letisztult, modern szobám között, de sebaj. Valahogy nekem is jól kellett éreznem magam. Persze amikor elköltöztem az első lakásomba, mindenből vadonat újat szereztem be és a hipermodern elvet követtem. Egy kívülálló talán el sem hinné, hogy milyen boldogságot tud az jelenteni, hogy egy „újbútor” illatú kanapé van a nappaliban és a kádnak nincs lába. Leírhatatlan!
szerzői jog © 2025 Antik Enteriőr Személyes Blog || minden jog fenntartva! || Adatvédelmi politika
